Éjfél múlt épp,
az ágyad mellé lépek,
a szél halkan jár,
te régen alszol már,
melletted állva
még csak halkan súgom én,
hogy mért' jó nekem,
s hogy mért' légy velem.
Szívedben őrzöl engem rég,
bárhol vagy, szíved engem véd,
így most már mindenem tiéd,
amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,
nem kell már rég, hogy értem élj,
már úgyis mindenem tiéd,
amíg csak élek.
Ébreszt pár szó,
már régen mindent hallok,
De el nem árulnám
e furcsa éjszakán,
álmodom így hát tovább
mert másképp úgysem hallhatnám
(hallhatnád)
mert nem mondanád
szívedben őrzöl engem rég
s ha egyszer távolban jársz,
mért' félnél
a szívem, míg él, tiéd.
Bébi, értem én, szíved ismernem,
éreznem, őriznem kell
míg él: bennem él, enyém.
Szívedben őrzöl engem rég
hát úgy ölelj, amíg csak élek!
