Igaz hittel
Kellesz nekem, igazság szava..
Csillag vezet, és majd eljutok oda, ahol
Virágok élnek, s világok égnek..
De nincs még talán minden oda.
Engedj tovább! Ne kelljen életem
Áldoznom, s miért a félelem, ha
Úgyis utolér a hazugság szava, de
Nincs még talán minden oda…
Vesd ránk szemed, Világok Világa!
Él majd neved, Gyógyulás Virága..
Földi éltünk Hajnalcsillaga, és
Nincs még talán minden oda..
Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ?
Élni újra, s nem várni újra?
Hideg szívvel árnyékba bújva, vagy
Szembefordulni a széllel?
Igaz hittel, szenvedéllyel?
Árván. Állok fenn a vártán. Szélnek szabad szárnyán szállnék messze már.
Virradjon rám hajnal. Égnek bízott arccal. Búból tenger haddal. Gondolatim vár.
Ott az én hazám, hol a hívó szóra felzeng a dal,
Ott az én hazám, hol a szív és lélek egyet akar.
Ott az én hazám, ahol harcol, és remél még a vér, és
Végül célba ér.
Népem hív, de nincs szava már. Távoli fény a látóhatár.
Kihunyóban csillagfénye, parlagon dús õs- televény.
Az igazság csak halvány fény, de míg pislákol, él a remény.
Utat mutat majd görbe szabja, dús kalászt hoz lelkek magja.
