Fordulj kedves lovam napszünet felé,
Úgyse jövünk többet soha visszafelé.
Messze földre megyek elbujdosok innet,
Szép szülõhazámat nem látom meg többet.
Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát fakó lovam nyomát.
Jó ló volt a fakó jó a viselete,
Áldja meg az isten aki felnevelte.
Porladozik csontja fekete fõd nyomja,
Az én bús szívem is csak a bú rongálja.
Árva vagyok árva mint régen a tarló,
Kinek ékességét elvette a sarló.
Idegen országban idegen emberek,
Járok az utcán senkit nem ismerek.
Szólanék hozzájuk de õk nem értenek,
Ezen az én szívem de nagyon kesereg.
Álmot hív a hajnal, ígér csengõ, halk dal,
Útról útra szél kísér.
Új nap új ígéret, bujdosásba tévedt,
Bús fejem nyugodni tér
