Elmúlt korok elmúlt partján, mesén, regén túl,
Boldoghonnak jó gazdája, a Napot Nézõ Úr,
tovább indult, útra lépett, a Felsõ Világba,
S útravalóul, így dalolt a legkisebb, a táltos fiának:
Mikor látod, ahogy érzed az úton lelkemet,
temesd hajnalnak eljöttekor a földbe szívemet,
temesd mélyre, föld ölébe, csak esõ találjon rá,
búvópatak megsimítsa, könnyei közt daloljon hozzá.
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hû õrzõje,
vezesd álmunk békességre
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hû õrzõje,
vezesd álmunk békességre
Leszek a csillag, alkony lángja,
Hajnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom Õre, békessége.
Vigye hátán, napvilágra, mezõ ölébe,
madár lássa szálljon rája, röpüljenek égre,
égen széllel tovább száll majd, a csillagokba, fel,
csillagok közt csillag legyen, s mindörökre a Naphoz énekel.
Esticsillag, égbolt éke,
fáradt vándor reménysége,
Nyugodt álom hû õrzõje,
vezesd álmunk békességre
Leszek a csillag, alkony lángja,
Hajnalhozta Napra várva,
Tágas égbolt ékessége,
Álom Õre, békessége.
