Összetört álmok tükrében
Pergette vissza életét
Nemesre-jóra-szépre született
De kihívta gonosz végzetét.
Halandó teste megtöretett,
És évei száma véges,
Legvitézebb volt egykoron,
De ellensége is népes.
Imáim égnek, nem remélnek
Vegyen magához kegyes halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál...
Szeretteire gondolt vissza,
Ráncos arcán könnyár
Szélbe üvöltve "nagyok" nevét,
Átok-imára görnyedt.
A csaták legerősebbje…
A majdnem halhatatlan…
Ereje elszállt, lejárt élete,
Magára maradtan.
Imáim égnek, nem remélnek
Vegyen magához kegyes halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál...
Minden, mi számított, elmúlt az életben,
Tengernyi könny. hidd el, semmi sem véletlen.
Mentem, ha hívtak, harcoltam, nem kérdeztem,
Maradt a vérző ima!
Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem,
Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem.
Por és hamu, mi tűz volt a véremben,
Szóljon a vérző ima!
Atyái csarnokába térve,
Fájó teher az élet.
Elmúlt minden mi éltette,
Csak eleven kínja éget.
Vitézsége még megtöretett,
Évei száma véges,
Legvitézebb volt egykoron,
Most csak halálimára képes.
Imáim égnek, nem remélnek…
Vegyen magához kegyes halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál.
Imáim égnek, nem remélnek…
Vegyen magához kegyes halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
