Hússzor ezer kapás paraszt
Nyeli dühét, búját, éhét
Hajtják védni, mit nem ismer, s
Nem látja bajai végét
Állj fel, állj ki, te hazád is
Add a véred, add életed
Győzz nyomorult fegyvereddel
Éhkoppot tovább nyelheted
Vedd jutalmad, adó, korbács
Gőgös szolgál játékszere
Döglesz éhen, hulljon forgács
Árokba kaparnak bele
Asszonyodat korcsok űzik
Gyermeknek rongyos ruhája
Vigaszod csak kaszapengés
És csontoknak muzsikája
Nehéz vasból, hideg fémből
Rozsdaverte trónszék épül
Égő hússal, izzó vérrel
Hű szolgáknak osztályrészül
Vezérük elkínzott testét
Fogaikkal megszaggatták
Mint farkasok, hozták vesztét
Csontját trágyába kaparták
Vadvirág, azok a fák
Hogyha nem nyílnak tovább, keserves
Puszta lesz a föld
Könnyeket sír majd a világ
Anyaföld, sudár fák
Ha már nem várnak csodát
Keserves puszta lesz az ég
Megtisztító tűzben minden elég
