Sötét fellegek felettem az égen,
Sötét árnyak mögöttem az úton,
Csendes helyen a magányra vágyva,
Sûrû ködben a Halált találtam.
Rombadõlt sírok közt fáradtan állva,
Életért harcolva, a hajnalra várva,
Érzem, hogy gyûlnek a véremre várva,
Rég halott Emberek nyugvást nem találva.
Vaskaput behúzva, síromat bezárva,
Állok a semmiben, a hajnalra várva!
Nem érzem, nem érzem, nem érzem ezt a kínt! Nem érem, nem érem, nem érem el soha a fényt!
A hajnal még messze, a testem már gyenge,
Utolsó esélyem egy kripta sötétje!
Vaskaput behúzva, síromat bezárva,
Állok a semmiben, a hajnalra várva!
Nem érzem, nem érzem, nem érzem ezt a kínt! Nem érem, nem érem, nem érem el soha a fényt!
