A földön alig állsz
Mégis a holdra vágysz
Túl szűk idő
Ki tudja, mit vesz elő
Fiad is vár
Lányod is már
Néha mégis fáj
Régen más voltál
Még csak most kezdted el
És neki már menni kell
Utoljára ölel
Az élet máshol telel
Most azt mondja nem
Aztán mégis igen
Néha mégis kell
Hogy dallal altasd el
Az évek így múlnak el
És te már semmiben nem hiszel
Lehettél volna más
De mindig más a hibás
Miért kell az egész
Ha csak ennyi volt és kész
Néha mégis szép
És néha ennyi elég
És nincsen más
Nincsen ami jobb
Minden csupán illúzió
Fekszem arccal a sárban
És a mennyekben érzem magam
Annyira fáj és annyira jó
