Szénizotóp, szénizotóp,
süss fel!
Szénizotópmalom karjai járnak
új Nanováros fényeinél,
járnak és járnak és szintetizálnak,
éljen a Haladás, éljen a Fény!
Hidrogénhíd tör a tiszta jövõbe!
Elõre, elõre!
Héjakra, gyûrûkre, mezonmezõre!
Elõre, elõre!
Hallgatag szénmedence népe,
elõre, mind elõre!
De tûnt idõ, te merre bolyongsz az anyagban?
Visszatérsz-e még a nyüzsgõ szálakon?
Rétegek, halmazok, iramló pályák,
ez vagyok én, és ez itt az otthonom.
Róka hasa telelõ, mélyén folyik az idõ,
alvó libalegelõ, zúgó libalegelõ.
Kádam vizén a hajó, bentrõl szól egy rádió -
éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó.
Róka hasa telelõ, felhõn gurul az idõ,
halkan rezeg a mezõ mélyén valami erõ.
Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó.
Lámpás téli kikötõ mélyén molekula nõ idebenn.
Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok,
amelyek ezt a mozgást végzik.
Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén
egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul elõ
és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat.
Fordul a gép!
A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék,
az aktin- és miozinszálak egymásra csúszása idézi elõ a mozgást tulajdonképpen,
és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben
ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba.
Fordul a gép,
Folyik el az élet.
És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobahõmérsékleten, tehát az élet hõmérsékletén
örökösen felhasadnak a hõmozgás energiája folytán, de csak egy-egy kötés hasad fel,
tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek
elég jelentõs atomi szintû mozgásokra.
Ennek a következménye az az elõzõ ábrán szemléltetett
nyüzsgés, mozgás, amit láttunk.
Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van
szobahõmérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehetõvé azt, hogy a fehérjék, mint
molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.
