Én ősszel megyek, köd ballag utánam, Gurul csapás párás földeken. Barázdák közt lélegzik az isten, De a melegséged izzik csak bennem.
És az eső hull egyre, Leszakad a szívemre, Zuhog, esik mindenre, Leszakad a lelkemre, Cserepekre, kertekre, Esik, esik mindenre.
Már nyirkos felhők mélyén hordod a szíved, Már zúg a földre régi, nagy eső, S én tűnt városban köd leszek majd végül, Holt utcákon bolyongó idő.
És az eső hull egyre, Leszakad a szívemre, Zuhog, esik mindenre, Leszakad a lelkemre, Cserepekre, kertekre, Esik, esik mindenre.
