Az Õsanya Szól Ivadékaihoz
Az Õsanya szól ivadékaihoz
Ösvényteken csend és homály legyen
Árnyék-párta simuljon sírotokra,
Tovább-lengõ fények mögött vigyen
Pályátok a teljes sötétbe vissza.
Lámpa lámpát érint az asztalon,
Sok göndör fénylugas egymásba-olvad,
Közéjük mégis árny karéja horpad,
Ott a vakon-látó bogár oson.
Sugárban, én ezer makacs szülöttem,
Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél,
Mint légbe sarat öntõ sûrû ködben,
Hol görcs kérgekbõl pillog a veszély,
Míg rádlel ködöt tépõ gyors körökben
A legvégsõ, feloldó, korom éj.
A medve-õs
Az elmaradt násszal szívében,
Mélyben hol majom-árny sivít,
A medve bölcs lépéseit
Kutatta egyik angyal-énem.
A hyperboreus az éjben
Bundafejtõ kést élesít,
Dalolja medve õseit
S megöli gyermeki-serényen.
Nagy szelleme békésen él
Örök télben övéinel,
Melegülnek lenyúzott bõrén.
Az angyalon szikráz a dér,
Így várja, gyúl-e felszökõ fény,
Talán egy rovar szárnyfedõjén.
