Gyertyafényben létezem. A fény körbefonja a teret S árnyakat rajzol szobám falára. Mint árnyék, kezem Nyúl felém a falról Sötéten, mint a képzetek határa
Érted ég a láng, mert hiányzol! Nem hallom hangod, Nem látlak, De itt vagy valahol. Velem. csak mi ketten.
Feléd hajolnék, mint a Falon a kéz S mint hold a dombra, Mely minket néz, Miközben alszunk Egymás karjaiba fonódva.
