A véred hulljon záporban
Gyûlöllek, vágylak, kívánlak
Vadgesztenye illatod álmomban érzem
A lelkemet megöli, a testedet nézem
Ez az élet nekem szörnyû adósság
De adósa már csak neked vagyok
Megtanított félni a jóság
S gyûlölni gesztenye illatod
Imádtam ízed s lélegzeted
Mert bármi voltál a vérem voltál
Megálmodtalak és teremtettelek
Égõ izmaim csak érted égtek
De te más emberek verejtékét hordtad
Míg én imádtam kasmír bõröd illatát
S idegen lelkek termékeny vére
Bejárta tested minden zugát
Az angyalok nyelvén szólt a tested
Bár szeretet már rég nem volt benned
S az új világ így talált meg engem
Porladó múlt, rothadó kezdet
