Az otthonom,
az otthonom, megsgom: egy karcs fszl,
oly szp ltvny
kelvn a nap.
A nap betz,
thatol, zlden ragyog a krpiton,
oly szp ltvny
fszlszobm.
Minden forog,
krbeforog s baktat a maga tjn,
n s apad
a klorofill.
Az otthonom,
az otthonom, mr tudom, egy karcs fszl,
s krbefon
sok ednynyalb.
Fldhz lapt, hajlt a szl,
lek n mr csak magamr'
jaj szobm, otthonom,
otthonom egy fszl,
letemnek egy rtelme: magamaga,
megmaradjak.
Hogy, hogyan nem, egy esetlen, egy esetlen
- hvatlan vendg - feltnt
egy szentjnosbogr.
Nem mozdul el, lecvekelt, ajtmban ll,
hvatlan vendg,
fnye betz jfl utn.
Fnye betz,
zlden ragyog, zlden ragyog, furcsa brk
mozgoldnak
a krpiton.
Nem kell a nap,
nem kell a nap, jfl utn lmpafnynl
forr s buzog
a klorofill.
