Talán ha máshogy állok hozzá
Talán ha mindig megpofoznám
Talán ha változást okoznál
Talán máshogy áll hozzám
Minden reggel délben este
Ellenség és jóbarát
Ó már annyi fül kereste
A jóindulatnak szavát
De ennyit ér az ember
Olcsóbb és úgysem száz karát
Mondd hogy minden jó lesz újra
Mondd hogy elfordulsz felém
Többé nem leszel rászorulva
Csak annyit mondj hogy állj mellém
Hogy már csak pár lépés a holnap
Elérted a kívánt hatást
Ha arccal esel felkarolnak
Megéri még a folytatást
Két lábon állva véded
A saját hibánk is élettered
Napfénynél macho bika
Az estéket meg végig térdeled
De ennyit ér az ember
Olcsóbb és úgysem száz karát
Hogy mennyiért enné ki maga alól a saját szarát
Hogy miért nem vagy optimista miért lógatod a fejed
Miért csak a rosszat látod a jóból mikor mindenki szeret
Az isten a nemzet és apád aki pont ide nemzett téged a világra
És megtanított a kurva anyádra
Hogyha nem tudsz semmit maradj csendben
Ha lejárt a lemez fordítsál
Mondogasd hogy minden rendben
Ha a fejedre lépnek ordítsál
Kösd be a cipőd ne essél orra
És vedd be mindig a gyógyszered
Ne hugyozz a konnektorba
És otthon ne hagyd az óvszered
Ne menj bele ha szakállas nő
Vagy ha farka van a lánynak
Figyelj a fejedre ne essen egy kő
És ugorj el hogyha hánynak
Különben véged rögtön eláshatod magad
És baszhatod ha világszinten minden rendbe van
Kilátástalan
Mondd hogy jóban-rosszban együtt
Mondd hogy együtt elfeledjük
Mondd hogy új alapra helyezzük
És ezt az egészet befejezzük
Könnyes szemmel essél térdre
Sírd el a világ baját
Hogy semmiség volt elérni a gyermekeknél a lát-hatást
Ennyit ér az ember
Olcsó és úgysem száz karát
Ennyit ér az ember
Tartsa be a szavát
