Az élet egy csoda, De hogy jutunk oda Nincs járható út. Elnyel a mélység De valami van Ami vissza húz.
Még hallom a hangod, Érzem az ajkad Azt az illatot Ami tegnap volt rajtad. És rajtam az ideg De nem tudom mi ez Csak rohannék, De nem tudom kihez.
Egy csendes kis részen a tiszánál Fognál egy követ és kiszállnál
Már eltelt vagy száz év És még mindíg itt tartunk Csontokat dobnak És mi tartjuk a markunk.
A büszkeség dagad És a zászló feszül Hullik a magyar A nő keveset szül.
Az eszme Elveszve És ő úgy tesz Mintha keresne Egy álmot És már bánod Hogy életben maradt Mikor a legutóbb szaladt.
Te megfogtad a vállát Csak elfelejette a hálát Miután vakon tapogatva hasraesett És kirúgta isten lábát Eltörte az állát És még ő húzta a száját Majd megtisztúlva Tovább haladt És még meg sem
