gazda szemében a régi tuz még égett
Elverné az asszonyt, de erre már nem képes
Ostorral, bottal, pálcával, ököllel
Úgy, mint a régi szép idokben
És midon bevette a csodapirulát
Testébe új élet költözött, s felállt
Megragadta két kezével a furkós botot
És az asszonynak jól odasózott
Mariska! Hát kell neked egy jó nagy verés?
Hol van az asztalról a vacsorateríték?
Egész nap a szántóföldet túrom!
Ha nem lesz tüstént étel, a segged is megkúrom!
Hát a borom hol van? Baszom az anyád!
Veszed elo rögtön, mert széttöröm a szád!
Jól van Maris, a gyereket legalább elverted!
Elmondom hát most, mit szeretek én benned!
Szeretem a rengo, hájas tokád!
Gigantikus valagad, foghíjas, büdös szád!
Szeretem az izzadt, szorös hónaljad!
Visszeres, kövér, vastag, oszlop lábaidat!
Szeretem a szemölcsös, széles hátadat!
Lógó, petyhüdt melled, ráncos sörhasad!
Szeretem, hogy az én faszom, az ami meghág:
Aranyeres segglyukad, szoros, tág pinád!
Valaki itt megint, nem mosott segget
Utálom e buzt, amikor vacsorázok egyet
Nem igaz, hogy miért vagy íly' igénytelen állat
Nem tartod rendben ezt a kibaszott házat!
Csak azért mondtam igent, a pap gecinek
Mert azt hittem, azt kérdezi, hányok-e toled
De vessünk már véget e rút vitának
Elmondom oszintén, mit érzek irántad!
A szememben a régi tuz még ég
Elvernélek, ha menne még!
Ostorral, bottal, pálcával, ököllel
Úgy, mint a régi szép idokben
Ezért hát bevettem a csodapirulát
Testembe új élet költözött, s feláll
Ide nekem a két kezes furkós botomat
Hogy a rút pofádnak jól odasózzak
