Felhõkben rohanó éjszakán
A világra eljöttél
Apád a szél volt és anyád a hold,
S te egyedül ébredtél fel.
A szeretet és gyûlölet
Kéttornyú várában
Idegen az, akit nem vezet haza
Soha egy láthatatlan fény,
Így aztán eltévedtél.
Refr.:te vagy a tûz az égen,
Amikor a földre sújt a villám,
Te vagy víz,a viharos,
Amikor az égig ér a hullám.
Te vagy a szél az úton,
Amikor a hajamba tép az orkán,
Te vagy a föld, a haragos,
Köveid a vulkán szórja szét.
Telnek az évek, s te nem találsz
Sehol se békére,
Keresed azt, aki szívébe zár,
S lelked a lelkére vár.
A szeretet és gyûlölet
Kéttornyú várában
Kigyúlt a fény, amely elvezet
Ahová útnak indultál
S ami rég volt, az nem számít már.
Refr.:te vagy a tûz az égen...
Te útnak indultál,
Meghaltál, s feltámadtál.
Refr.:te vagy a tûz az égen...
