Én nem emlékszem rá, hogy megszülettem
És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok
Nem tudom, mi az, amivé lettem
Abból, ami többé már nem vagyok
Eldobom kincseim, nélkülük könnyen
Megsejtem talán, hogy az igazság
Szétgurult már rég százezer gyöngyben
Mikor elsöpörték a legszebb mandalát
Amit önmagáról mintázott az isten
Hogy megmutassa, mennyire egyszerû
Elénekelni azt, ami máshol nincsen
Ami törékeny bár, de örök életû
Ref.:
A világ leggyönyörûbb dalát
A világ leggyönyörûbb dalát
Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld
Részeg õrjöngés fenn a színpadon
Száguldás végtelen utakon
Semmittevés egy könnyû, szép napon
És a fájdalom, ami miért van, nem tudom
Ne próbálkozz azzal, hogy visszatarts
Egy új esélytõl, hogy ugyanúgy szúrjam el
Ha nem elég hangos már az a visszataps
Amitõl, mint a madarak, szállok el
Hogy megkeressem azt, ami elveszett
Néhány hangot belõle ismerek
Te is tudsz egy párat, meglehet
És együtt majd eléneklem veled
