Fekszem az ágyon,
az éjszaka lágyan
a szívembe szúrja a tõrt
Az életem álom,
a végemet várom
és kezdhetem újra a kört
Kéjutazás, mélyzuhanás,
rózsaszín látomás
Nincs végállomás
Unom a rappet, a szexet, a szeszt,
meg a stresszt, ami hozza a pénzt
Hajtani érte, ha nem tesz a jégre,
még úgysem enyém az egész
Úgy álmodom, ahogy én akarom,
és megkapom azt, ami jár
Hagyj elaludni már
Van, aki füvezik, van, aki fázik
Van, aki barom, mégis pofázik
Van, aki józan, van aki részeg
Neki nem állnak össze a részek
Van, aki szívja, van aki szúrja
Van, aki mindig akarja újra
Nekem a vágyam, legyen egy ágyam
És semmi nem érdekel
Ne ébressz fel
Nap nap után sodor egyre az ár
jön a hajnal, és engem akar
De támadok újra, kemény vagyok,
mint a járdára fagyott kutyaszar
Minek erõ, nem vagy nyerõ,
ha nincs fegyvered, ami lõ
Ne is gyere elõ
Van, aki azt hiszi, õ az isten
Van is elég belõle pesten
Van, aki sejti, van, aki tudja
Van, aki fejét homokba dugja
Van, aki mondja, hogy ilyen az élet
Van, aki várja a gyönyörû véget
Nekem a vágyam, legyen egy ágyam
És semmi nem érdekel
Ne ébressz fel
