Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer, Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer, Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger, Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár, Az a gép, ami a testem kér még energiát adjál, Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egszer, Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer, Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva, Az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva, Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva, Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva, Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza, Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka Az a ránc ami előbukkan, soha nem megy vissza, Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka, Az a gép ami egyszer felszállt mehet még egy útra, Az a gyár ami kifüstölte magát termelhet újra, Az a kéz ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer, De ez a láb még gyorsabban jön hozzám, mint megy reggel, Az a kilincs ujjlenyomat-tárhely, a nyomozóknak vagyon, Az a bugyi soha nem tetszett, aki hordta az jött be nagyon.
