I. Árnyékká vált Valós Világ
Az ordító csend,
Amely most rám szállt
Megmozdít mindent,
Mi a sötétben vár...
Nem, ez õrültség már!
Mely az álmommal jár,
Nem a Valós Világ
Mi árnyékká vált...Igen, talán képzeltem az éjszakát,
Melyben hirtelen a végtelen idõ rám talált
Mikor az ablaknál megláttam Õt,
Ki a holdfényben állt
A félelem, a rettegés
Mélyen benn adrenalint öntött belém,
Mert az elmém tagadta, mit a szemem látott...
... És amikor szólt,
Megszûnt minden más.
Egy angyalé az arc, mely a furcsa fénybõl nézett rám.
ANGYAL: "Hozzád jöttem - mert én vigyázok rád.
Ha lelked átadnád,
A kezdetekhez szállhatnánk
Az idõn át, a Végzet hullámán."
II. Vissza Édenbe
Lelkünk messze szállt,
Át az éjszakán.
Ez itt egy furcsa táj.
Várt az õsi kert
Régi, tiszta kert,
S benne ketten
Álltak az Élet hajnalán...
Látom, Éva szép szemében
Ott az értelem, s a láng
A Kígyó vár...
És az alma, mely hatalmat,
Vágyat önt szívébe majd,
Bûn és halandóság.
Értem már,
Bûn és halál...
Szálljunk tovább!
III. A Szövetség
(eltûnt idõk...) Letûnt idõk,
Mögöttünk már
A rombolás zsoldja
Mindig halál...(mindig halál...)
A végén úgyis ránk talál.
(figyelj rám jól!) "Figyelj rám jól!" -
az Angyal így szólt.
(egy Örök Helyen...) "Egy Örök Helyen
(másképp lehet...) másképp lehet."
Vigyél el, vigyél át
Mert úgy fáj!
A valóság miért más?
Angyal várj!
Hozzá értem, és máshogy szólt hozzám.
"A Fények Földje létezik,
Onnan hívlak majd.
Ha a lelked átadnád, (a lelked átadnád...)
Te is láthatnád. (te is láthatnád...)
Élõ ember nem jut át,
Meg kell érte halni.
Egy perc az egész, (egy perc az egész...)
Utána újra élsz..." (újra...)
