Megfogan a méhben a jövõm reménye
Eséllyel indul az élet-mesébe
A fényig hosszú az út
Utadban számtalan kút
Mely végig kísér a kezdettõl utadon a mélybe
És nem ad esélyt, hogy révbe érj és kimássz belõle végre
Más hozza a döntést
Mégis te kell, hogy sorba állj
Az élet szólít téged
De te még várj!
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted!
Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
S ha mégis vágysz rá, hogy mi vár rád ébren
Repülni vágysz majd a végtelen éjben, igen olyan szépen
Eltervezték már régen
Ne hidd, hogy úgy maradsz épen
Ha feláldoznak az életedért, hogy ez legyen neked érdem
És én sem leszek az aki megért, ezért harcolni fogsz majd értem
Én tudom a végét
Látom ami rád várhat még
S ha újra megtehetném
Nem ébrednék
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted!
Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted!
Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
Nem, nem, nem!
Én tudom a végét
Látom ami rád várhat még
S ha újra megtehetném
Én is várnék, még várnék
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted!
Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
Álmodj kérlek ne ébredj még, amit most láthatsz még nem érted!
Százszor mondom, ha kérdeznéd, nem tenném újra az egészet!
