Jobb néha csendben lenni, Mint üvölteni a tömeggel, De a csend nem szült még forradalmat, Véres zaj, hangerő kell!
Keresni és szemben lenni, Azzal akit akartál, Lelkedben rendet tenni, Küldte, űzte a valóság!
Semmi nem lesz jobb, Csak mindig másképp rossz, Semmi nem lesz jobb, Már nem is várom. Soha nem lesz jobb, Csak máshol másként rossz, Talán lesz még jobb!
A neved már rég nem hordod, Csak kód és néhány szám, Belefáradt szürke sorsod, Formál géppé, robottá.
A teher a vállunk nyomja, Ki dönt, hogy ki lehet sztár? Átverés a vesztes sorsa, A csúcsig tartó hazugság.
