Száguld, fut a kocsi velem,
A kihunyó tájon pihen a szem.
Hirtelen úgy érzem, hogy valaki lát,
Félni kezdek, az ablakon át bevág,
Mint egy fénysugár, beszáll
Egy fekete nagymadár.
Helyet keres, a vállamra ül,
Felé kapok, de nem menekül.
A rémület kereke a szívben jár,
"El innen!", kiáltom már, de õ
Más hangra vár. Csak néz,
Figyel a nagymadár.
Az éjszaka követe jött,
Van társam.
Az éjszaka követe jött,
Hadd lássam!
Szemeiben tûz pörög.
Tudom, ki küldte õt,
a fekete hírnököt.
Minden a kézé, mit megragad,
A gazembereknek mindent szabad.
Jóval nem tartozol senkinek,
Csak megismerd bennem a lelkedet,
Mint a szél. A nagy madár...
A súlya vállamat nyomja már.
Nincs korlát, ami bekerít,
Túllépheted az emberit.
Szörnyeteg leszel-e, vagy áldozat?
Szabad vagy, döntsd el magad!
Nincs más, nincs harmadik.
Az éj dönteni megtanít!
Az éjszaka követe vár,
Van társam.
Az éjszaka követe vár,
Mást vártam.
A fûben a kocsi megáll.
Közel a virradat.
egyikünk szárnya csap.
