Ballada a fegyverkovács fiáról
Tél fut az éjen át
Nyílik a jégvirág
Új bölcsõben sírdogál egy élet
Apja emeli föl:
Ebbõl a gyerekbõl
Fegyverkovács lesz, ha addig élek
Így is lett bizony
De szólt egy szép napon
Ne csináljunk soha többé fegyvert
Nem lesz háború
Könnyes, szomorú
Boldognak látok majd minden embert
Kis harangot önt
Vándorruhát ölt
A haranggal a világot bejárja
Halkan zeng a dal
Mit senki meg nem hall
S nevet rajta mindenki, ha látja
Egy nap visszatér
Megáll, alig él
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel
Apja jót nevet
Nyisd ki két szemed
Ilyen a világ s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved
Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed
