Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég.
Ronggyá nyûtt cipõm, amíg bírta, vitt feléd.
Éjszakák sûrûjén vágtam át,
A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínû tengeren,
Könnyû csónak szállt velem.
Most újra, újra itt vagyok,
Napot hoztam, csillagot.
Drágakõ vízbehullt, a mélyben elveszett.
A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt
Szélvihar szórta szét a pénzemet.
Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.
