levetkõzöm magam
az örvényben, agglomerált hálóban
nem értem, hogy nem értem, hanem magam ellen
nincs mit tennem, csak harapni enged
álom marad, hajszálnyi pillanat
a felszín alatt, a torkomon akad
horgon lóg
légzõgyakorlat volt
nem kell hánynom, boldog is lehetnék
üres mappa, csupa lehetõség
...azaz semmi
korgok csak, mint aki gyöngyökre vár
amin végre látni egy cseppnyi fényt
igazi otthonét
akvárium-kirakatok mélyén
horgon lóg
légzõgyakorlat volt
és most fényes szobákról álmodom
ahol lesz párnája a szendergésnek
asztala a vasárnapnak
hagyd, hogy merjem hinni
kérlek, süss fel nap, fényes nap
a bárányok megfagynak
nézd, mintha csak minden egyes nappal
eggyel feljebb és feljebb volna az ajtó
amit estére rámcsapnak
nincs megfejtés, azt hittem
útközben irattartó-karjaimra tûztem
lejáratlan szerzõdésként kaptam
észt osztok
én is horgon lógok
