bár arcát ismertem már
névjegykártyát nyújtott át
diszkrét dicsfényben fürdött
megfogtam Isten lábát
angyal szállt akkor köztünk
nadrágszíján engedve
önzetlen karnyújtással
mindezt csak értem tette
élõben még sokkal szebb volt
míg kártyát választott
csend sem mozdult
nincs több kérdés
úgy kért kódot
egy halk szót sem mondott
egyek voltunk
és minden problémához
újabb tesztet végzett el
újabb számításokkal
önköltséget számolt fel
még kisebb árrést ígért
nem hallottam még jobbat
ingyen tömjénmintát szórt
míg Kafkán gondolkoztam
