nap nap után, sosem szállhatok le
fejreállíthatom a térképet
felfognám, a sínek miért
ahonnan jöttem, ott érnek újra véget
izzadtság folyt a betört számlapon
a bifokális üveghegyen túl
a távolság talán nem rövidül
éppen olyan örök, akár a blues
nem muszáj tovább vonszolnod
értsd meg, helyettem úgysem tudod
megérinteni a horizontot
megérteni a hívó szót
szélcentrifugában sodródva
megkörnyékez a megfontoltság
hogy nélküled is végigcsináljam
akkor is, ha úgy gondolsz rám
mint egyenletre, az egyetlenre
mindegy felejtsd el, nekem nem kell
kövess, vezess, vagy állj félre
de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
mit vársz, ez csak egy sláger szövege :)
nem érdekel és nem sajnálom
igen, lehet hogy ez az egész
tévedés, de legalább a sajátom
és talán nincs fény az alagút végén
mindegy felejtsd el, nekem nem kell
kövess, vezess, vagy állj félre
de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem
