Minden nap ugyanaz az álom fordít a fénytõl el. Az összes kép, mi eddig fontos volt mind a semmivé lesz.
Látok egy szörnyû házat, benne emberekkel. Rég nem látot barátaim ismerem bennük fel.
Rámnéznek mind, valamit mondanak. De nem tudom mit; nem hallok hangokat. Vihar támad, s összeomlik a ház, Lelkükre nincs most ki vigyáz.
Ha egyszer felébredek e szörnyû rémálomból láthatja fájdalmaim mind, ki felém hajol. De nem érti súlyát annak, mind amit álmodok, ráncaim mögött rejlõ félélmetes okot.
Látom, szörnyû képek Látom, élve égnek Látom élve égnek Látom így lesz vége. Látom...
