Az éjnek fájó szépsége
Vigyáz a holt lelkére.
A vigyázó halált hoz és
Nem lesz többé születés.
Árnyak kezén jár a bölcsõ,
Alszik még az apró nõ.
Kínzott lesz, ki felébreszti,
Nyakát annak penge metszi.
Layae, még ne ébredj fel,
Bölcsõdalod hallgasd meg!
Layae, még álmodhatsz,
Hogy itt az idõd, ne hidd azt!
Az erdõ ölén, sötét fák közt,
Vadak karma õrzi,
Nem találhat rá
Semmi ami földi.
