Emlékek húrján dalunkat játssza a hajnal S a tegnap szavai némán kígyóként szívembe kúsznak Védtelen a kíntól, irgalom nem bújhat meg A lelkemben hasító fájdalom már korbácsként mar
Könnyeid fényét reszketõ csillagok álmát Felhõk moraja tépi szét feloldozva magányom átkát A kíntól megtisztult felszáradt könnyed az égbõl Az esõvel újra rám hull s eszembe jutnak a szavaid régrõl
Utolsó könnyeimmel elérlek végleg majd Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcoddal Utolsó könnyeiddel elérhetsz végleg majd Csillogó gyöngyszemeknek tükrében arcommal