Hûvös éjjel árnya mentén könnyes óceánok szélén a fájdalom élõ arcaként Szelíd örömdombok báján búsan éneklõk világán nevelkedek majd angyallá S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén majd megtalálsz Ahol semmi kétség bennem, ahol titkok fátyla lebben és szívem mélyén létezel már Talán figyelhetem csendben, ahogy az álom megér benned és szirmot bont az álom virág S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén vigyázok rá Hisz te már itt hagytad az álmot, amit az eltûnt idõ látott a tövistõl kiserkenõ vért Fáradt napjaidnak végén lehunyt szemmel, ha kérnéd majd szirmot bont az álomvirág S a szerelem kék egén, a pokol hangján sírok rejtekén Vigyázol rám Hiszen neked születtem angyal veled, áldoztam csókkal Elsõ szavaddal engem szerettél De a hangod elnémult bennem kihunyt szemed lefedtem Hát magammal viszem szívednek sóhaját
