Szûk szobában gyertya ég A világ messze, csak Te és Én Égõ arcunk összeér
Kint hûvös árnyak, köd szitál A hangtalan éjben senki sem jár Csak néma imánk vágya száll
Kezedben rózsa, tiszta hófehér De bíborban úszik majd az egész éj Mikor könnyek között a kétség utolér
Felszáll a hajnal, gyertyánk elég Egy utolsót lobbanva erõtlenül még Lángja füstöt lehelve némán véget ér...
Csak egy szó hiányzik: a kimondatlan És elmúlik minden, most hallgatsz velem De a csendben érzem szívednek sóhaját És látom arcodon mit tesz velem Ez az érzés, ez a kegyetlen Itt van mindenem egyetlen percben