Emlékszem a pontra, hol kezdtük
Sok naív, ártatlan percre
Közös álmunk nem felejtjük
Nem leszünk vágyaink veszte
Nem vigasz, hogy nincs igazság
Nem adjuk, mi igaz reánk
Ami minket bélyegez meg
Velünk él, s remélünk véle
Erõt ád a némaságban
Ahol várunk saját idõnkre
Nem kértem soha a jövõt
De a múltam enyémnek érzem
Nem kötöm fel magam a kendõt
Tapadjon máshoz a vérem
Nem vigasz, hogy másnak rosszabb
Nem vigasz, hogy másnak se jár
Felejtés a gyenge jussa
Gyalázat és a lemondás
S csak annyi lesz sírunkra írva
"A világ reánk sohasem várt"
Emlékezz a pontra, hol kezdtük
Sok célra, hiú reményre
Amit tettünk nem feledjük
Legalább ezt hagyjuk örökbe
Falak ellen, széllel szemben,
Szüntelen kereszttûzben,
Túl nehéz erõre lelni
S hinni egy saját jövõben
Ha kérnék valami mégis
Félek az csak annyi lenne
Milyen volt tisztának lenni
Hadd ízleljem csak egy percre
Még...
Csak egy percre még...
"Nincsen apám, se anyám,
Se istenem, se hazám"
Eladnám a lelkemet,
De az ördög - maga se venné meg!
És ha elfogy az erõ
Ne sírj, vígasztalj engem
Már csak a múltunk közös
Ölelj át és engedj utamra el
