Mondd ki véd a mától
Ki véd meg önmagamtól
Megannyi árnyék között
A bábu merre lép
Mutasd mi tart az úton
Mit rejt a vége
Sok tûnõ érzés után
Mit tartogat még?
Együtt néztük aznap
Ahogy a szín mélyebbre vált
Ha mondjuk minden rendben
Hittük megy tovább
És azt is hittük éppen
Hogy nincs, mi közénk áll
S így is lenne vége
Ha nincs idõ, s távolság
A rengetegbe érve
Ott arra eszméltem
A bábu már mélyen alszik
Többé nem kel fel
De már nem használ a sírás
Bár úgysem maradt más
Hadd hulljon könny a porba
A sár jó útitárs
Mindegyik rontott lépés
Valami új felé visz el
Áldott a tévút léte
Bár mélybe ránt, s ott eltaszít
Míg a sorsom magam mérem
Én adom, mit nem vesz el
Lépj hozzám közel kérlek,
Hisz osztozunk, osztozunk ezen
Egyformán néz ránk az ég
Együtt fûtjük belsõ poklunk
De mit magad tettél, épp annyit érsz…
