Az éj elért a fal mentén
Mondják reggel itt volt
Talán mindig is állt
Az út itt véget ér
Éjjelre fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Hajnalsugár, ha ér
Majd újra nézem mindazt
Ami épen maradt még
Ami engem jelent még
És végsõ tettre bírhat
Míg fénye bennem él
Nehogy felkelts azért
Arcom, ha földbe fúrom
Lehet, így jobb, s nem árt
Egy kép magába zár
Feltûnnek régmúltromok
És az egy, ami még áll
Nem kész dõlni még
Hallom, hogy csontom roppan
Vér festi rút falát
Az út itt véget ér
Búcsúzom, fölémhúzom
Az avart, s alszom tovább
Néha fáj
A mélység
Nem enged át
A föld véd
Míg fel bírsz állni
Ha tudsz még járni
Míg véred rohan
Menj tovább!
Ha az ízét érzed
És részed kéred
Míg lelked lobog
Menj tovább!
