Ülnek a polcon ők. És néznek,
mint dekormackók a csecsebecse-boltban.
Akkor is látnak, amikor szépnek
talál egy pasi. És ülnek ottan
kisimult arccal és lesik, hogy lesz-e
az este végén egy újabb esély,
hogy két hónap múlva majd reményed vesztve
a barátnődnek sírva mesélj
az elmondhatatlanról, elcsukló hangon.
Ők már értik, mi zajlott itt bent:
eggyel többen ülnek a polcon
s az új fiú addigra elmondott mindent
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.
Fogmosás közben figyelik a hátad,
a lábszárad ölelve állnának ott.
Ha lenne szavuk, talán mamának
esetleg anyunak hívnának most.
Szeretnek téged, bár irtózol tőlük;
éjjel a párnád szélére ülve
arcodhoz érintik átlátszó bőrük.
Te azt hiszed, aki az álmodat küldte
biztosan az a szerelmes hapsi,
aki SMS-t írt, hogy jó éjt kívánjon.
Ébredés után, mint piros kis masni
díszíti a reggelt majd ez az álom.
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.
