Valami most jött már megint
Valaki most kér már megint
Figyelem a viszonyom a zsebemben lakó
Holmikkal, és a sok alávaló
Kis műanyag micsoda fémes fene
Közt ott lapul egy lusta kis here
Ami nem csinál semmit, de mindenre jó
Ölni, ölelni is használható
És általa vezetik a napomat mások
Érzem a zsebemen tapogatásuk
És hallom a rádión is a kocsiban ülve
Hogy kergetnek máris örömbe-zűrbe
Ha jön a türűrüpp, egy pillanat múlva
Meg leszek váltva vagy le leszek szúrva
Vagy szíva vagy szeretve esetleg mégis
És szívatok, szeretek általa én is
Ez az erő a falakon áthatol
És minden kis áramkör így dalol:
Türüp-türűrüpp csak ő legyen
Türüp-türűrpp küldjön nekem
Türüp-türűrüpp egy vallomást,
Hogy engem türűrüpp, és senki mást
Valami most jött már megint
Valaki most kér már megint
Így van a zsebembe mindig a kétség
Így minden azonnal fájhat és még
Tudhatom azt is, hogy átléptem megint
Egy újabb cellába, hisz a rendszer szerint
Amőba formájú terekben járok
Neveim helyett csak leginkább számok
Írnak le engem pontosan, szépen
Épp, ahogyan a műholdak mennek az égen
Csak hát úgysem érdemes tudni rólam
Hogy melyik nap milyen számokkal voltam
Az egyetlen érdekes csak az az egészben
Hogy fizetek azért, hogy végül elérjem
A célom, hogy ne csak egy számmal
De emberrel beszéljek, és ne csak a számmal
De kezemmel, szememmel, hogy megértse hamar:
Ő bármikor hívhat, sosem zavar.
Türüp-türűrüpp csak ő legyen...
