Vannak napok, mikor Eldée egy kicsit
A múltjába révedve, mogyorós csokit
is majszolva, emléket idéz és ilyen-
kor össze is mossa a múlt és a jelen-
kor álmait: valami zagyva péppé
Pé-préseli összes kis gáláns és széppé
már nem tehető, vagy malac kalandját
és Eldée szavai, mint afféle hangyák
Csak látszólag haladnak egy irányba
Ahogy a történet újabb és újabb lányba
Tesz utalást, haladva évről évre
De visszatér mindig egy furcsa kis névre
Amiről nem túl sok valódi élménye maradt
És azok is elbújnak egy rongyszőnyeg alatt
De biztos, hogy kilencven-valahányban
Még baromi jó volt a Zazie az ágyban.
Rfr. Za-za-za-za-Za-za-za-zaZa-za-za-za
Zazie az ágyban:/
Persze lehet, hogy még ma is - gondolja Eldée
És már el is képzeli, ahogy felemelné
a telefont, a csörgésből nem is sejtve
hogy a másik végén a pofára ejtve
valaha elhagyott Zazie-ka lóg
Aki a rádióban hallva e számot, egy szót
Most Eldée-vel váltana arról, hogy miért
Csak a szexre emlékszik? "Csak ennyit ért
A hónapok sora, az édes álmok,
A versek, amiket írtál és a délutánok,
Mikor a butikhoz elém jöttél és együtt
Megfogadtuk, hogy mind leszedjük
A csillagokat az égről és szépen
A helyükbe szállunk és fent az égen
Majd mi fogunk ragyogni, ketten az Ikrek,
És az rendben van persze, hogy végül nem így lett,
De menj el francba, Eldée, ha mára
Nem emlékszel a sok csodára
Csak arra, hogy kilencven-valahányban
mennyire jó voltam neked az ágyban..."
